Egyszerűsített mobilra optimalizált változat

A FOUNDATION QUARTER HORSE II. rész:
Mint azt az előző részben is írtuk, most az ún. alapító (foundation) mének után a foundation vérvonalakról, illetve a „foundation quarter horse” fogalmáról fogunk szót ejteni.

Először is nézzük mit is jelent maga a szó: „foundation”. A szótár szerint: alapot, alapozást, alapítást, létesítést jelent. Így a „foundation quarter horse” kifejezést általánosságban „alap quarter horse”-nak, vagy „alapító vérvonalú quarter horse”-nak fordíthatjuk.

Mit kell „foundation quarter horse” alatt értenünk?

Az AQHA felől megközelítve: A fajta alapításakor, tehát az American Quarter Horse Studbook 1940. évi megnyitásakor a nyilvántartásba vett lovak tekinthetők foundation quarter horse-oknak. 

A Foundation szervezetek szemszögéből nézve: Azok a quarter horse-ok tekinthetőek, melyek egyrészt felépítésükben, másrészt mentális tulajdonságaikban (természetükben) magukon hordozzák a fajta alapításkori sztenderdjét, származásuk visszavezethető az alapító lovakra, továbbá amelyek nem rendelkeznek bizonyos % feletti angol telivér, vagy más kiemelt qh vérvonalakkal.  

A tipikus foundation qh-ok testfelépítése: „bulldog”-os, azaz erősen izmolt. Hasonló, mint egy body builderé. Átlagos tömegük – relatív kicsi marmagasságukhoz képest is- 500-550 kg körül van. Marmagasságuk átlagban százötven-egy-két cm. (A sztenderd 145 és 160 cm között van.) Erős, egészséges lábakkal és patákkal rendelkezniük. Mély, izmos „V” alakú szügy; rövid, erős ívelt nyak; rövid hát; nagy, erős, bordázott far; nagy, kedves szemek; széles homlok és erős, kifejezett állkapocs jellemzi őket. Alacsony súlyponttal, nagyfokú fordulékonysággal, robbanékonysággal és kényelmes mozgással (háttal) rendelkeznek.


Természetüket tekintve kivételesen intelligens, kedves, higgadt, nehezen kizökkenthető lovak. Azaz nem „forróvérűek, hanem gondolkodnak és döntéseket hoznak. Átengedően és keményen dolgoznak, és természetes atletikussággal végzik a munkájukat”. Legyen szó marhamunkáról, tereplovaglásról, vagy showról.

Általánosságban elmondható tehát róluk, hogy erős csontozatúak, egészséges, korrekt felépítésűek. Testfelépítésüknek és nyugodt természetüknek köszönhetően pedig kevésbé hajlamosak sérülésekre, balesetekre.

A foundation quarter horse-ok vérvonalát tekintve, bárki számára teljesen egyértelmű lehetne, hogy a „foundation quarter horse” az az a quarter horse, amelynek ősei visszavezethetőek azokra az alapító kancákra és ménekre, amelyek a quarter horse fajta létrejöttéért felelősek.
Azonban ez mégsem ilyen egyszerű. Ugyanis több - sőt manapság egyre több - foundation quarter horse-okat számon tartó szervezet is létezik a világon. És bár kicsi eltéréssel, de mégsem teljesen egyformán definiálják a foundation quarter horse fogalmát. Lásd a táblázatot! Abban azonban az összes „foundation” szervezet megegyezik, hogy kivétel nélkül azért alakultak meg, mert szeretnék megőrizni az alapításkori qh típust. 

Ezek közül a legnépszerűbb (legtöbb taggal rendelkező) szervezetek a következők:
Az egyik ilyen szervezet, a „Foundation Quarter Horse Association” (FQHA/USA).
Egy másik egyesület a National Foundation Quarter Horse Association (NFQHA/USA). Ők a „Three Bars” nevű mént angol telivérként tartják számon és mivel „Three Bars” nagyon sok qh vérvonalában megtalálható, ezért ők az FQHA-nál általában valamivel kevesebb %-okat adnak.
Ilyen szervezet még a „Foundation Quarter Horse Registry” (FQHR/USA) és a „Foundation Quarter Horse Breeders Association” (FQHBA/USA) is.
Nemrégiben alakult meg a német „The Real Quarter Horse e.V.” (TRQH e. V./D) is. Ők a foundation quarter horse-okat tartják „igazi” quarter horse-nak.

Miért volt szükség ezen szervezetek megalapítására? Vagy másként fogalmazva, miért érezték ezeknek a szervezeteknek a megalapítói úgy, hogy szükség van a régi típusú qh –ok megőrzésére?
A „foundation quarter horse” kedvelői, és/vagy tenyésztők azt vallják, hogy a qh fajta angol telivérrel való túlzott keresztezése sok tekintetben negatívan befolyásolta a fajtát. Így manapság sok qh ló már ránézésre sem hasonlít az egykori qh-okra.

Sok qh lóból eltűnt az acélos szervezeti szilárdság, egyre több a hibás lábállás, és a gyenge pata. Nem is beszélve a fajta egyik kincséről, az ősi qh-k legendásan szelíd, kedves, nyugodt, kiegyensúlyozott és együttműködni akaró természetéről.

„A legtöbb „old timer” (=régi típusú qh) felépítését és megjelenését megváltoztatta a túl sok telivér vér, és így eltűnt az „igazi quarter horse” fajta. Sokan azt mondják, hogy a telivér túl sok volt a jóból a quarter horse számára és keverék lett belőle, és nem egy külön fajta. Úgy gondolják, hogy a telivér vér miatt csökkent az izmok mérete és inkább egy finom, vékonycsontozatú, magasabb ló lett belőle olyan, amelyet manapság a w.pleasure versenyeken és galoppon látunk. Egy igazi quarter horse, pontosan olyan kell, hogy legyen, amilyennek az AQHA alapítói kitenyésztették. …
Sok tenyésztő azonban idővel eltért ettől a standardtól.
A történet röviden annyi, hogy az 1960-as években néhány meghatározó quarter horse tenyésztő úgy gondolta, hogy keresztezi lovait telivérrel. Mindezt kizárólag pénzügyi megfontolásból tették, ugyanis a telivérrel keresztezett egyedek több versenyt nyertek és nagyobb bevételhez juttatták őket. Emiatt idővel a quarter horse alapvető tulajdonságai javarészt eltűntek: az új lovak magasabbak, vékonyabbak lettek és egész egyszerűen nem rendelkeztek már azon tulajdonságokkal, amelyek a quarter horse fajtában eredendően megvoltak.” idézet: Kristy Enloe

Hogyan lehet egy qh és egy angol telivér keresztezéséből „fajta tiszta” qh?

Egy AQHA-nál regisztrált quarter horse és egy AQHA-nál nyilvántartásba vett telivér utódját az AQHA „appendix” azaz előtörzskönyves quarter horse-ként beregisztrálja. Az appendix quarter horse-ok pedig minden jóváhagyott versenyben indulhatnak. Ha az appendix qh a versenyei során elér egy bizonyos pontszámot, vagy elér egy 80-as speed indexet a Racing-ben (AQHA által elismert negyed mérföldes versenyszám), akkor bekerülhet az általános quarter horse nyilvántartásba (főtözskönyvbe). Lásd AQHA szabályzat 203.! Ezen felül, ha egy appendix bekerül a főtözskönyvbe, akkor ez az összes utódjára is igaz lesz, ők is bekerülnek.
Érdekességképpen: egy 7/8-ad vagy még nagyobb arányban telivér vért tartalmazó ló is lehet AQHA által regisztrált quarter horse, de ugyanez a ló már nem lenne alkalmas a telivér regisztrációra. Kép: appendixek

„Így idővel nem lenne nehéz tulajdonképpen áttenyészteni a quarter horse-ot. És pont emiatt a mai modern quarter horse-ok többsége egyáltalán nem hasonlít sem külsőleg, sem viselkedésében az eredeti quarter horse-ra. Szomorú, hogy pár évtized alatt közel 400 év munkáját tették tönkre.” mondja Kristy Enloe

Tehát a quarter horse-nak két jól megkülönböztethető típusa alakult ki: a „modern quarter horse” hosszú, vékony nyakkal, kicsi fejjel, vékony testtel, kis patákkal, gyakran 170 cm-es marmagassággal és aránytalanul magas telivér vérhányaddal rendelkezik.
És van a régi típus, amit a típus kedvelői „igazi quarter horse”-nak neveznek, és amely pontosan úgy néz ki, ahogyan azt annak idején a fajtasztenderd meghatározta, azokkal a fizikális és mentális tulajdonságokkal, amelyekre eredetileg szelektálták.

„Manapság a Quarter horse-ok „eredeti” vagy „foundation” típusa és a „show ló” típusa egyöntetűen még több irányba vált szét. A show lovakat egy-egy feladatra specializálták, mint például a cutting, a pleasure, a halter, a reining, vagy éppen a galopp.
Ennek ellenére persze még mindig igaz, hogy a quarter horse sokoldalú fajta, de már csak nagyon kevés olyan ló van, amely nyerni tud reggel halterban, versenyez délelőtt pleasure-ben, és indul az esti számokban reiningben, vagy marhás számokban.
Sajnos manapság ezek a lovak már szinte nem is léteznek a bírói trendeknek, és a tenyésztési koncepcióknak köszönhetően.
Így lehet, hogy egy ló nem kimondottan fajtatípusosan néz ki, de mégis úgy spinel, mint egy forgószél, vagy óramű pontossággal lekövetik a borjú mozgását. És vannak olyanok is, amelyek már túlságosan nagy és kötött izomzattal rendelkeznek a halterban, lovagolva pedig olyan érzést adnak, mintha kerékpárral mennénk egy kátyúkkal teli úton.
Így kapunk lovakat külön versenyszámokra tenyésztve.
Talán a foundation egyesületeknek sikerül megőrizniük az eredeti, igazi quarter horse-ot amely majd mindig is erős ellentettje lesz a mai modern AQHA lovaknak. mondja Kristy Enloe

Akkor a modern, több telivér vérrel is rendelkező qh-okra nem mondható, hogy „igazi” qh-k?
A quarter horse fajta valójában több Amerikába bevitt lófajtából alakult ki, és tulajdonképpen egy „keverékből” tenyésztődött a mai formájává. Berber, spanyol, arab, hidegvérű, telivér és még más fajták keresztezéséből jött létre. Tehát az nem kérdés, hogy minden qh-ban van-e telivér, vagy más vér, vagy sem, mert mindegyikben van valahol. A kérdés csak az, hogy milyen arányban és a pedigrében hányadig generációtól.

Tehát hivatalosan minden AQHA regisztrációval rendelkező qh, igazi qh. Azon persze lehetne elmélkedni, hogy az appendixek „igaziak”-e vagy sem, vagy csak akkor válnak azzá, ha bekerülnek a főkönyvbe. Ez attól függ, mit értünk igazi alatt.

Nem hivatalosan pedig saját magunk eldönthetjük, hogy magunkénak valljuk-e a foundation szervezetek elveit és mi is csak a foundation qh-kat tartjuk „igazi quarter horse”-nak, mint ők, vagy sem.

Talán most már kezd körvonalazódni, hogy miért is beszéltünk ennyit a foundation quarter horse-okról. Hogy miért hasonlítottuk össze a mai modern típusokkal.

Az erről való párbeszéd, vagy éppen vita Amerikában már vagy 10 éve folyik és Európában is egyre inkább napirendre kerül. Abban azonban a legtöbbet egyetértenek, hogy a mai tenyészirány nem 100%-ban kedvez a fajta alakulásának, tehát valamin előbb-utóbb változtatni kell.

Lehet egyáltalán arról beszélni, hogy melyik a jobb qh, a modern-, vagy a régi típus?

Teljesen egyértelmű, hogy nem lehet azt mondani, hogy az egyik jobb lenne, mint a másik. Hogy melyik a jó, vagy a jobb, az attól függ, hogy mire szeretnénk használni. Arról nem is beszélve, hogy a két típus a „modern” és a „régi” közötti átfedések is vannak. Észrevehető különbségek inkább az eltúlzottan típusos – „a ló másik oldalára átesett” -egyedek között vannak. Ez alatt azt értem, ha a „modern típus” túl modern, például túl magas, túl törékeny, túl érzékeny, az semmiképpen sem lehet jó – hozzá teszem egyik fajtában és egyik versenyszámban sem. Ha a „régi típus” túl bulldogos, túl nyugodt, már-már flegmatikus, az ugyan így nem előnyös. 

Ha valaki nemzetközi szinten is kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkező – egy adott sportágra specializálódott - lovat szeretne, akkor általában a modern vonalat kell válassza. Különös tekintettel a western pleasure és a hunter versenyszámokra. Ha viszont kimondottan megbízható, biztonságos, kedves és sokoldalú (all around) verseny-, vagy családi/hobby lovat szeretne, akkor inkább a foundation lovak, vagy foundation vérvonallal is rendelkező lovak között keresgéljen.
Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy minden modern (vékonyabb, atletikusabb) típusú ló megfelel az adott magas szintű elvárásoknak. És azt sem, hogy a foundation (felépítésű és tulajdonságú) lovak csak középszerűek lennének!
Az igazi foundation tenyésztők célja, az eredeti, fajtatípus megtartása mellett nagyteljesítményre is képes lovak tenyésztése.
Mottójuk:
"Preserving the legendary past for a successful future”
vagyis:
„Megőrizni a legendás múltat egy sikeres jövőért”

CsE:
Évek óta rajongója vagyok a klasszikus, ősi származással bíró quarter horse-oknak: első kancánk, „Smokin Poco Pistola” a foundation qh-ok klasszikus egyede volt (származása magas százalékban tartalmazott „Poco Bueno”-t), majd fekete ménünk, „King Wimp Buddy” származása többször is a „King” nevű alapító ménre volt visszavezethető apai és anyai ágon is. Lásd a képet: „King Wimp Buddy” /Ez kicsi kép, ha nem tudjátok bele tenni, az sem baj.
Mindkét lovunk relatív alacsony, 148-152 cm-es marmagassággal bírt és az ehhez társuló 500-520 kg-os testtömeggel. Nagyon könnyen kezelhető, barátságos, munkakedvelő lovak voltak.
Jelenleg három foundation quarter horse tulajdonosa vagyok, „Bootnscoot Yahooty” grullo kancáé, amely 95%-ban tartalmaz foundation vonalat (NFQHA); „Bully Creek Sand Kat” zebra dun kancáé és „Trueblues Fair Acre” zebra dun méné, amely egy 89% foundation vonalat tartalmazó grullo quarter horse mén és „Bully Creek Sand Kat” kancánk fia, jelenlegi fedezőménünk.
A kancák alacsony termetűek, zömök testfelépítésűek, széles farral és szüggyel rendelkeznek, tehát magukon hordozzák a fajta legjellegzetesebb tulajdonságait. Természetüket tekintve nagyon együttműködő, könnyen kezelhető lovak, a belovaglásuk is egyszerűen zajlott, minden problémától mentesen.
Ménünk képzése jelenleg is zajlik és a visszajelzések alapján nagyon könnyen kezelhető, barátságos, tanulékony, nem ménes viselkedésű – erre számítottunk is a pedigréje alapján.
A jelenlegi kancaállományunk bővítése zajlik – és mindkét kancánk vemhes is. Szeretnénk az általuk jelenleg egyedüliként képviselt foundation vonalakat és színüket (grullo, dun) meghonosítani Magyarországon.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert több lehetőségem volt már magas foundation vérhányadú lovat belovagolni és összehasonlítani őket az inkább sport westernre tenyésztett lovakkal. Személyes véleményem és tapasztalatom, hogy nekem könnyebb volt a munka a régi, típusos származással bíró egyedekkel. Velem ők együttműködőbbek voltak, a belovaglásuk könnyebben zajlott, és később terepen megbízhatóbbak voltak. Kivételek oda-vissza mindig akadnak. Ismételten: a tartásmód, takarmányozás és a tulajdonos/lovas lóhoz való hozzáállása nagymértékben befolyásoló tényezők!

ICs:
Saját tenyészetünkben azt a célt tűztük ki, hogy a jövőben (is) olyan quarter horse-okat szeretnénk tenyészteni, amelyek gyönyörűek, makkegészségesek, és magukban hordozzák az alapító vérvonalak előnyös külső és belső tulajdonságait, ugyanakkor megállják a helyüket a modern reining sportban is.
Mi azon a vélemények vagyunk, hogy egy jól átgondolt tenyésztési programmal és a megfelelő lóállománnyal ez igenis lehetséges. Mert ha nem így gondolnánk, az azt jelentené, hogy megrengett a bizalmunk a quarter horse fajtában, vagy a saját lovainkban.  Pedig ez nem így van.
Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi saját lóállományunk és a velük tervezett tenyészprogramunk bizonyíték lesz erre a jövőben. Kancáinkban minden megvan, ami kell: a kívánatos foundation tulajdonságok, valamint a szép, szabályos atletikus („pleasure”-ös) mozgás és a reining tehetség is. Kép: 3 éves kanca az IC Ranchon
Fedezőménünk „IC Coco Lena” pedig amellett hogy tökéletesen foundation típusos küllemű (amit az itthon és külföldön megszerzett 7 x-es Grand Champion díja is bizonyít), vérvonalát tekintve, 96,875 FQHA %-os, és 95 NFQHA %-os foundation quarter horse, apai, anyai ágon „Poco Bueno” vérvonallal.

Megkérdeztük Dr. Drén Csabát a Magyar Quarter Tenyésztők Egyesületének tenyésztésvezetőjét is, hogy az AQHA-hoz történő hivatalos évi kiküldetései, illetve hazai tapasztalatai alapján ő mit gondol erről a témáról.

DCs:
A fajták kialakulása, mindig egy adott pillanatban és helyen megtalálható ló populációból történő „merítés” eredménye.  A kiemelt lovakkal szemben támasztott igények mindig önkényesek, de biztosan feltételeznek egyfajta teljesítményt.  Hiszen a tenyésztés célja a pozitív szelekciós nyomás igénybevételével a meglévő kívánatos tulajdonságok „rögzítése”, a nem kívánatos tulajdonságok háttérbe szorítása, illetve a minél megfelelőbb tulajdonságok elérése. 
A ló faj tenyésztésének sajátossága, hogy manapság a lovak használata megváltozott, ezért a saját tulajdonságok tenyésztési szempontból történő értékelése is átalakult.  Például a szervezeti szilárdság, mint tulajdonság halmaz megítélése teljesen más egy klasszikus, korábban munkalóként használt ló esetében, mint a mai használat során.   A mai megítélés a legtöbbször szubjektív, bár meg kell jegyezni, hogy a lótenyésztésben általában alkalmazott szempontok majdnem mindig hordoztak szubjektív szempontokat mindazon törekvések ellenére, hogy minél objektívebb módon lehessen egy adott egyed tenyészérték-becslését elvégezni.  A helyzetet tovább bonyolítja az a talán egy kicsit leegyszerűsített tény, hogy a korábban a „bírja vagy nem bírja” szempont helyett ma fontosabbnak tűnik az „eladható vagy nem eladható” ló képe.
A mai quarter horse tenyésztéssel kapcsolatban két dolgot érdemes a témával kapcsolatban megemlíteni.

1.         A halter, mint versenyszám az USA-ban gyakorlatilag „önálló” életre kelt.  Funkció (használat) nélkül a küllemi szempontok túlzott figyelembe vétele, alapvetően negatív irányba viszi a tenyésztést (Lásd kutya tenyésztés!).  Bár annak igénye, hogy a küllem alapján „megjósolható” legyen bizonyos használat során kívánatos tulajdonságok megléte, régi igény és ma is tudományos kutatások sora folyik ezzel kapcsolatban.
2.         A tenyésztési döntéseket alapvetően az elért sporteredmények alapján hozzák.  Az American Quarter Horse mint a „most versatile horse” (a legsokoldalúbb–ként) ismert és „reklámozott” ló. Mégis a különböző szakágakban használt egyedek egyre kevésbé keverednek. 
Talán ezek következményeként kialakult helyzet - melynek mélyebb elemzése túlmutatat ezen cikk keretein - eredményezte az igényt a „back to the roots” (vissza a gyökerekhez) kialakulásához.

Kiegészítésképpen az appendixekhez:
Mivel a Quarter Horse méneskönyv nyílt típusú – azaz nem nyilvántartott ősöktől származó utódok is nyilvántartásba vehetőek bizonyos kritériumok megléte esetén – a folyamatos génbeáramlás megváltoztathatja az fajta eredeti génösszetételét.  Azonban, mivel itt egyedül az angol telivér fajtáról van csak szó és ez a fajta gyakorlatilag az összes melegvérű lófajta esetében nemesítőként szerepel, ezért a Quarter Horse méneskönyv tartalmaz egy külön osztályt, melyet Appendix-nek neveznek.  Ez azon lovak nyilvántartására szolgál, melyek egyik őse nem szerepel a főtörzskönyvben, de adott saját teljesítmény elérése után a fajta számára előnyös lehet.  Megjegyzendő, hogy a fajta elnevezése, Quarter of A Mile Horse, pont a negyed mérföldes síversenyeken alapul, mely egyértelműen kapcsolja a fajtát az angol telivérhez.



Összeállította és írta: Istenes Csilla és Csányi Edina

Az idézetek szerzője: Kristy Enloe, aki a „Pretty Buck”, ”Poco Bueno”, „Blackburn” foundation vérvonalra specializálódva, több mint 30 éve tenyészt quarter horse-okat az USA-ban. Tenyészetükből kikerülő egyedek megtalálhatók az USA szinte összes államában már, Kanadában, Mexikóban, illetve itt Európában, Angliában, Franciaországban, Csehországban, Svédországban, Németországban, Luxemburgban is.
Cikkeit a foundation a quarter horse-ról hét országban publikálták már és fordították le