TRAIL / Tréning tippek (Istenes Csillától):
A trail pontozása során, minden ló-lovas páros egy átlag pontszámmal, a 70-es pontszámmal kezd. Minden manőver során ehhez lehet max. +1½ pontot gyűjteni, illetve ebből lehet max. -1½ pontot veszíteni.
Itt is igaz az, hogy csodák nincsenek! Ha többet kérsz lovadtól, mint amire pillanatnyilag képes, elveszted annak lehetőségét, hogy 0 esetleg +1/2 pontot szerezz és gyorsan –1/2 pontnál fogsz kikötni! Akkor van esélyed a győzelemre, ha nem hibázol, sőt pluszpontokat szerzel!
Az egyik leggyakoribb lovashiba a pályák pontatlan lovaglása. A mai trail pályák egyre bonyolultabbak, így sokszor a pálya pontos (kiírás szerinti) végiglovaglása nagyobb gondot okoz, mint maga a feladatmegoldás.
O pontot (off Pattern) jelentenek a következők:
az akadály rossz oldalról vagy irányból való megközelítése, elhagyása 1-3-6 képek
nem kért manőver 9 kép
az előírt jármód kihagyása ha pl. jobb vágta van előírva két akadály között és a lovas ellenvágtában, vagy keresztvágtában fut végig, akkor ez 0 pont
Azonban ha csak egy korrekt vágtaugrást is bemutat már „csak” 3 büntetőpontot kap
Magas (5) büntető pont jár a következőkért: 4-5 kép
a járóiskola valamelyik (általában utolsó) elemének kihagyása (ha 2 rudat hagy ki, az 2 x 5 pont!!)
sidepass során kilépni a rudak felöl 11 kép
Egy trail pálya legalább 6 akadályból kell, hogy álljon. Ebből, a kapu, a járórudak és a hátraléptetés mindig kötelező.
TRÉNING TIPP:
A kapu: egy olyan karám kapuját szimbolizálja, amiben marhák tartózkodnak.
Ahogyan a többi feladatnál is, itt sem csak a feladat elvégzése a fontos, hanem sokkal inkább az, hogy hogyan hajtjuk azt végre.
Pozitív értékelést kapunk, ha vigyázunk arra, hogy a kaput olyan kicsire nyissuk csak ki, amennyire csak tudjuk. Hiszen a feladat célja nem csak az „áthaladás”, hanem az is, hogy a „karámból” úgy tudjunk ki-bemenni, hogy a „bent lévő marhák” ne tudjanak mellettünk kiszökni. Így értelmet nyer az az elvárás is, hogy a lovas nem engedheti el az ajtót. Fontos követelmény a lótól, hogy mindvégig a „lovas keze alá dolgozzon”, vagyis segítse és semmiképpen se hátráltassa (pl. egy elhátrálással) a feladat végrehajtását. Nem megengedett, ha a ló saját maga akarja kinyitni az ajtót, mondjuk lök rajta egyet a fejével!
Járórudak: a terep kiálló tárgyait szimbolizálják
A lépés-, ügető- és vágta-járórudak a ló azon képességét mutatják meg, hogy hogyan tud a lépéseire odafigyelni. Ha egy ló a vágta-járórúdon ügetésbe esik vissza, az azt mutatja, hogy vágtában nem volt képes a megfelelő lépéshosszt felvenni, eléggé rövidíteni, vagy épp nyújtani. Ez azonban nem csak a ló hibája, hanem a lovas hibája is lehet. Ugyanis gyakran előfordul, hogy a rudakra való rálovaglás során a lovas túlságosan felveszi a szárakat, mert nem bízik eléggé lovában, és ezzel megtöri a ló lendületét. A legnagyobb hiba a járórudon való áthaladás során, ha a ló rálép valamelyik rúdra, vagy ha átrohan azokon. A rudak bárminemű érintése, az azokra való rálépés, a bennük való megbotlás, veszélyes, mert a ló egyensúlyvesztését, így a lovas leesését okozhatják. A rudakon való begyorsulás pedig azt mutatja, hogy a ló nem biztos a dolgában és szeretne a feladatom minél hamarabb túllenni a feladaton.
A rudak felett a szárak kicsi felvételével-engedésével lehet a ló figyelmét a rúdra felhívni. Bár a cél az lenne, hogy a ló a feladatot magától oldja meg. Ha a rudak szűkre vannak téve, akkor lépjen magától rövidebbeket, ha szélesebbre, akkor hosszabbakt.
A feladat teljesítése során a biztonságos végrehajtás mellett a pontosság a legfontosabb. Ezért ha nincs más előírva, akkor a biztosra törekedve a rudak közepét érdemes meglovagolni úgy, hogy a rudak közé a ló csak egy-egy lépéssel lépjen be, különben 1 penalty lesz a „jutalma”.
Gyakorlás során érdemes nagyon sok (akár 10-20) rudat is a földre tenni, mert így a ló rá van arra kényszerítve, hogy maga is beossza a lépéseit. Egy-két rúdon még át lehet menni pontatlanul, de ilyen sok rúdon már csak akkor, ha pontosan középre lép.
Lépésben a járórudak távolsága 40-60 cm, ügetésben: 90-105 cm, vágtában 180-210 cm között lehet.
Hátraléptetés különböző vonalon rudak, bóják között,
Fontos, hogy a rudak, bóják közötti hátraléptetések otthoni gyakorlása során mindig csak 1-2 lépést tegyünk meg, majd állítsuk meg a lovat akár percekre is, hogy megtanuljon a lovas jeleire várni, és nyugodtan állva maradni. Gyakorlás során többnyire tehát szakaszosan, lépésről-lépésre kell a hátraléptetés feladatot megoldani, Természetesen néha gyakorolni kell a folyamatos hátraléptetést is, hiszen versenyen ez ér sok pontot.
A hátraléptetés során fontos, hogy a ló megakadás nélkül, folyamatosan menjen a rudak között középen hátra anélkül, hogy oldalra, vagy előre is kilépne. Minden egyes egy lábbal való kilépésért 3 penalty!!!, több, mint egy lábbal való kilépésért pedig már 5!!! penalty jár.
A legelső alkalommal, amikor a rudak közti hátralépést tanítjuk, és a ló nem akar hátrafelé bemenni a rudak közé, akkor lovagoljunk szemből be, úgy, hogy azelőtt álljunk meg, hogy a ló fara elhagyná a rudakat és innen próbáljuk meg hátraléptetni. Ilyenkor vegyük kissé szélesebbre a rudak távolságát. Ez általában 90 cm szokott lenni.
Fontos tanács: a hátraléptetés során ne nézegessünk, hol az egyik, hol a másik oldalra. Elég csak az egyiket figyelni, hiszen a rudak párhuzamosak egymással. Különben csak megzavarjuk egyensúlyában a lovat!
Side Pass (oldaljárások rudak fölött)
A különböző alakban történő oldalléptetések – ugyanúgy, ahogy a hátraléptetés is - a lónak, a lovas segítségeire való megfelelő, vagy épp nem megfelelő reagálását mutatják meg.
A rudak feletti oldaljárásokat is érdemes először lépésről-lépésre tanítani és kezdő ló esetén nem mindjárt a rúd felett kezdeni. A legtöbb ló idegenkedik attól, hogy a „lába közé” vegye a rudat. Ezért az oldalléptetést ajánlatos először a rúd előtt gyakorolni, majd azt átléptetve és felette megállva tovább fejleszteni.
A híd: a terepen, illetve a gyakorlati életben előforduló hidakat, dübörgős padozatot szimbolizálja.
A kapuhoz hasonlóan ez is egy életszerű feladat, hiszen sokaknak került már útjába terepen egy (fa)híd. A feladat megoldása során – veszélyessége miatt - fontos, hogy a ló középen haladjon át rajta. Megengedett, sőt pluszponttal díjazandó, ha figyelmesen megnézi, de a késlekedés (megtorpanás), oldalra, hátra való kitörés nem kívánatos. Súlyos hibának számít az is, ha a ló lelép a hídról, mert az olyan, mintha a vízbe lépett volna, tehát veszélyeztette lovasát. „kilépés egy akadályból” Ha a hídnak nincs korlátja, akkor nagyon figyeljünk! Ha a ló nem a kijelölt irányból hagyja el az akadályt”, akkor 0 pontot (0 Score-t) kap az egész versenyére!!
TRAIL, avagy tereplovaglás a lovaspályán?
Ahhoz hogy a Trail versenyszám lényegét megértsük, vissza kell ugornunk a múltba. A „trail” kialakulásának története, mint ahogyan az összes többi western versenyszám kialakulásának története, természetesen abba az időbe nyúlik vissza, amikor a spanyol hódítók meghódították az amerikai kontinenset.
Az akkori telepesek marháikat hatalmas vad csordákban és szinte teljesen szabadon tartották. Az állatok tartási körülményei és a hatalmas távolságok miatt létfontosságúvá vált a lóval való munka.
A későbbiekben, az „aranyláz” időszaka alatt elkezdődött a húsmarhák intenzív tenyésztése, mert a keleti nagyvárosoknak húsra volt szükségük, így ezek új piacot jelentettek. Mivel a vasútvonalak csak Kansasig épültek ki, ezért a vad Longhorn csordákat be kellet fogni, és a teherpályaudvarokra hajtani, hogy innen keletre szállíthassák őket. A múlt század 60-as és 80-as évei közötti időszakban, közel 4 millió szarvasmarhát hajtottak Texasból a pályaudvarokra.
Az akadályokkal teli út próbára tette mind a lovast, mind a lovat. A lovas boldogulása lova használhatóságától függött. A közösen átélt vesződések, a hőség, a szomjúság, a fáradság és a közösen kifejtett erőfeszítések hatására egy különös partnerkapcsolat alakult ki ló és lovas között, mely a lovas részéről a lóval szemben korrekt viselkedési módot és nagyfokú tiszteletet, a ló részéről feltétlen engedelmességet és fegyelmezettséget feltételezett.
Ezek a mintegy 30 éven át tartó nagyszabású jószágterelések (=Trail) tehát nagy szerepet játszottak a trail versenyszám kialakulásában és így a western lovaglás fejlődésében is.
A mai trail versenyekben megkövetelt feladatok és felállított akadályok elviekben megfelelnek azoknak a feladatoknak, amik annak idején a sok km-en át tartó marhaterelések alkalmával adódtak. A versenyfeladatok a követelmények növekedésével, a versenyszám fejlődésével természetesen egyre kifinomultabbá váltak és kissé meg is változtak. A trail ma már egy erősen specializálódott versenyszám, amiben – a szabályzat szerint – „a bírálat alapja az, hogy a ló milyen engedelmesen teljesíti a különböző akadályokat, hangsúlyozottan figyelembe véve a ló idomítottságát (átengedőségét), segítségekre való reagálását, irányíthatóságát és jármódjai minőségét.”
Az első versenyek során egy trail versenyszám alig állt többől, mint kapu nyitás-csukásból, különböző alakban való hátraléptetésből, hídon való áthaladásból és nem ritkán olyan feladatokból, amik a ló bátorságát, extrém körülmények közötti engedelmességét tesztelték. Ma a hangsúly inkább már a lovagolhatóságon és a cm-ről cm-re való feladat végrehajtáson van. Egy jól felépített trail pálya tehát gyorsan szétválasztja az alaposan felkészült lovasokat a képzetlenektől!
Ugyanis a verseny során azok a lovak kaphatnak jó helyezést, melyek megfelelő stílusban, magabiztosan, puha, folyamatos mozgással veszik az akadályokat, amelyek mozgásának üteme állandóan egyenletes marad, sebességük se nem túl lassú, se nem túl gyors. Valamint azok a lovak számíthatnak jó helyezésre, melyek figyelmesen, megakadás nélkül hajtják végre a feladatokat és bármikor, bármilyen akadálynál készségesen reagálnak a lovas segítségeire. Plusz pont jár azoknak a lovaknak, melyek figyelnek az akadályokra, amelyek képesek önállóan egy feladatot megoldani, ha ezt az akadályok megengedik.
Egy trail pálya legalább 6 akadályból áll. Ebből a következő 3 mindig kötelező:
1. Kapu (Gate) kinyitása lóhátról, átlovaglás a kapun, majd annak becsukása (a kapu elengedése büntetőpontot von maga után).
2. Legalább négy járórúdon (Walk-, Trot-, Lope-over) való átlovaglás. A rudakat egymással párhuzamosan, cikk-cakk alakban, íves vonalon, illetve megemelve lehet elhelyezni. (A kezdők számára kiírt versenyszámokban a rudakat nem emelik meg!)
Lépésnél a rudak közötti távolság: 40 cm-től - 60 cm-ig lehet, és max. 30 cm re lehet őket megemelni (ebben az esetben a köztük lévő távolság min. 55 cm kell, hogy legyen)
Ügetésnél a rudak közötti távolság: 90 cm-től -105 cm-ig lehet, és max. 20 cm re lehet őket megemelni
Vágtánál a rudak közötti távolság: 180 cm-től - 210 cm-ig lehet, és max. 20 cm re lehet őket megemelni
3. Hátraléptetés (Back) Ha a hátraléptetést rudak között kell végrehajtani, a rudak közötti távolság min. 70 cm kell, hogy legyen. Megemelt rudak esetén, min. 75 cm. A következő formákban követelhető meg: egyenes vonalon vagy L, V, U alakban, vagy legalább három bója körül.
További akadályok lehetnek például:
Vizesgödör (fémrészek nélkül)
Fahídon való átlovaglás lépésben (a hídnak stabilnak és min. 90 cm széles, és min. 180 cm hosszúnak kell lennie)
Szlalomozás tárgyak (bóják) között, lépésben vagy ügetésben (ügetésben a bóják közti távolság min. 180 cm kell, hogy legyen)
Tárgy áthelyezése egyik helyről a másikra
Oldaljárás (Side Pass) (ha rudak között történik, azokat max. 30 cm-re lehet megemelni)
Négyszögben való körbefordulás (a négyszög oldalai 1,5m - 2 m hosszúak lehetnek)
Esőkabát felvétele, levétele
Postaládából "csomag" kivétele és visszarakása,
Lóról való leszállás, a ló – egyedüli - helyben hagyása, …stb.
valamint több akadály kombinációja
Néhány jó tanács eredményes profi és amatőr versenyzőktől (Dennis Schulz, John Letham, Sylvia Katschker, Klaus Kopp, Herbert Posthoff) és egy trail bírótól (Jack Drechsler) :
A kapu.
Ahogyan a többi feladatnál is, itt sem csak a feladat elvégzése a fontos, hanem sokkal inkább az, hogy hogyan hajtjuk azt végre.
Pozitív értékelést kapunk, ha vigyázunk arra, hogy a kaput olyan kicsire nyissuk csak ki, amennyire csak tudjuk. Hiszen a feladat célja nem csak az „áthaladás”, hanem az is, hogy a „karámból” úgy tudjunk kimenni, hogy a „bent maradó marhák” ne tudjanak mellettünk kiszökni. Így értelmet nyer az az elvárás is, hogy a lovas nem engedheti el az ajtót. Fontos követelmény a lótól, hogy mindvégig a „lovas keze alá dolgozzon”, vagyis segítse és semmiképpen se hátráltassa (pl. egy elhátrálással) a feladat végrehajtását.
Járórudak
A lépés-, ügető- és vágta-járórudak a ló azon képességét mutatják meg, hogy hogyan tud a lépéseire odafigyelni. Ha egy ló a vágta-járórúdon ügetésbe esik vissza, az azt mutatja, hogy vágtában nem volt képes eléggé rövidíteni. Ez azonban nem csak a ló hibája, hanem a lovas hibája is lehet. Ugyanis gyakran előfordul, hogy a rudakra való rálovaglás során a lovas túlságosan felveszi a szárakat, mert nem bízik eléggé lovában és ezzel megtöri a ló lendületét. A legnagyobb hiba a vágta-járórudon való áthaladás során, ha a ló rálép valamelyik rúdra (ami nagyon veszélyes, mert balesetet okozhat), vagy ha átrohan azokon.
A rudak felett a szárak kicsi felvételével-engedésével lehet a ló figyelmét a rúdra felhívni.
A feladat teljesítése során a biztonságos végrehajtás mellett a pontosság a legfontosabb. Ezért ha nincs más előírva, akkor a biztosra törekedve a rudak közepét érdemes meglovagolni, úgy, hogy a rudak között a ló csak egy-egy lépést tegyen meg.
Hátraléptetés különböző vonalon rudak, bóják között,
Fontos, hogy a rudak, bóják közötti hátraléptetések otthoni gyakorlása során mindig csak 1-2 lépést tegyünk meg, majd álljunk meg akár percekre is (dohányzók előnyben!), hogy a ló megtanuljon a lovas jeleire várni, nyugodtan állva maradni. Gyakorlás során többnyire tehát szakaszosan lépésről-lépésre kell a hátraléptetés-feladatot megoldani, viszont versenyen - ha a ló tényleg jól és hibabiztosan megy – folyamatosan is hátraléptethetjük.
Ezért pl. egy Reining lóval nehezebb a trail feladatokat megoldani, mert ők arra vannak tanítva, hogy a nyomásra (lábra és szárra) azonnal, nagy gyors lépésekkel reagáljanak.
A hátraléptetés során fontos, hogy a ló megakadás nélkül folyamatosan menjen a rudak között középen hátra anélkül, hogy oldalra, vagy előre is kilépne.
A legelső alkalommal, amikor a rudak közti hátralépést tanítjuk és a ló nem akar hátrafelé bemenni a rudak közé, akkor lovagoljunk szemből be, úgy, hogy azelőtt álljunk meg, hogy a fara elhagyná a rudakat és innen próbáljuk meg hátraléptetni.
Side Pass (oldaljárások rudak fölött)
A különböző alakban történő oldalléptetések – ugyanúgy, ahogy a hátraléptetés is - a lónak a lovas segítségeire való reagálást mutatják meg.
A rudak feletti oldaljárásokat is érdemes először lépésről-lépésre tanítani és kezdő ló esetén nem mindjárt a rúd felett kezdeni. A legtöbb ló idegenkedik attól, hogy a „lába közé” vegye a rudat. Ezért az oldalléptetést ajánlatos először a rúd előtt gyakorolni, majd azt átléptetve és felette megállva tovább fejleszteni.
A feladat végrehajtása során fontos értékelési szempont, hogy a ló keresztez-e mind a mellső, illetve a hátulsó lábaival, folyamatosan, megakadás nélkül hajtja-e végre a feladatot.
Az oldalléptetés során megengedett egy enyhe, a mozgás irányába történő állítás.
A híd különösen, ha az világos színű és alatta vizet szimbolizálunk, a ló irányíthatóságát, engedelmességét teszteli.
A kapuhoz hasonlóan ez is egy életszerű feladat, hiszen kinek nem került még útjába terepen egy híd. A feladat megoldása során – a valóságban adódó veszélyessége miatt - fontos, hogy a ló középen haladjon át rajta. Megengedett, hogy figyelmesen megnézze, de a hosszabb késlekedés (megtorpanás), oldalra, hátra való kitörés nem kívánatos. Súlyos hibának számít az is, ha a ló lelép a hídról, mert az olyan, mintha a vízbe lépett volna, tehát veszélyeztette lovasát.
A kabát le és felvétel lóhátról egy praktikus feladat – mert valószínű mindenkivel előfordult már, hogy erre szüksége lett volna – de ugyanakkor veszélyt is rejthet, mert a lovas elvesztheti a lova feletti kontrolját. Képzeljük csak el mi történhet, ha a ló aközben ijed meg a hozzá érő kabáttól, miközben a lovas félig belebújt a kabátba! Ha azonban nyerni akarunk és meg akarjuk mutatni, hogy 100%-ban megbízunk a lovunkba, akkor egyszerűen csak tegyük le a szárakat és úgy öltözködjünk. Ha a bizalom nem teljes, akkor „jobb félni, mint megijedni” alapon, legalább egy kézzel tartsuk a szárakat.
A lóról való leszállás és a „ló helyben maradása feladat” egy lehetőséget ad, hogy megmutathassuk, hogy abszolút megbízunk a lovunkban. A földre engedett két szár – önmagában is – azt kell jelentse lovunk számára, hogy nélkülünk is maradjon helyben. Ha távozás előtt „whoa”-t kiabálva néhányszor megrántjuk a szárat, az azt mutatja a bíró számára, hogy nem vagyunk biztosak abban, hogy lovunk helyben fog maradni. Tehát ha ez a feladat szerepel a versenyen és biztosak vagyunk a lovunkban, hagyjuk csak egyszerűen a földön a szárakat és hátra nézés nélkül távolodjunk el a lótól a kiírás szerint.
Általánosságban:
A feladatok végrehajtása során a fő szempont az, hogy a ló könnyedén, folyamatosan, egyenesre állítva, alig látható segítség-adásokkal, nem túlzottan összeszedve, mindvégig a szárak között maradva oldja meg a feladatokat. A lovat olyan kevés „láthatatlan" segítséggel kell folyamatos lovaglással lovagolni, ahogy csak lehet.
Gyakorlás során az aktuális feladatban valamint a versenyen soha ne veszekedjünk a lóval, soha ne korrigáljuk túl durván. A cél az, hogy a ló a versenyt, a feladatokat pozitív, „jó dolognak” tekintse. Ezért ha valamit elront, azt úgy javítsuk, hogy hagyjuk el a feladatot és "kívül" korrigáljuk. Ennek az alapszabálynak a be nem tartása az amatőr lovasok leggyakoribb hibája! Ezért látjuk gyakran a versenyeken, hogy a ló nem szívesen megy be pl. a rudak közé, mert tudja, hogy ott kellemetlenségek várnak rá.
A mozgás minőségére ebben a versenyszámban nem helyeznek akkora hangsúlyt, mint a pleasure-ben, de itt is fontos, hogy a ló mind a három jármódban természetes összeszedettséggel menjen úgy, hogy az akadályok között és alatt mozgásának üteme és irama mindvégig állandó marad.
Bírálat
Egy akadály leküzdése során 0 pontot kap a versenyző, ha pl. az akadályokat nem az előírt sorrendben oldja meg, vagy ha kihagy egy akadályt, úgy, hogy meg sem próbálja megoldani.
Pontlevonás jár pl. az akadályok (pl. járórudak, ...) érintéséért, vagy az azokra való rálépésért, az előírt jármód megváltoztatásáért. Hátralépéssel, meneküléssel, akadály elhagyással, …stb. történő ellenszegülésért, a ló durva engedetlensége (kirúgás, bakolás, ágaskodás, csapás a mellső lábakkal) miatt, egy akadály nem megfelelő oldalról történő leküzdése, megközelítése, elhagyása, illetve nem teljes befejezése miatt, …stb.
Pontozás
Minden feladatot külön pontoznak úgy, hogy a hibákért pontlevonás jár.
A mínusz 1,5 különösen rosszat, a mínusz 1 pont =nagyon rosszat, a mínusz 0,5= rosszat, a nulla = megfelelőt, a 0,5 = jót, az 1 = nagyon jót, az 1,5 = kiválót jelent.
A büntető pontok adása független a feladatokra adott pontoktól.
Általános „íratlan szabályok”:
Ellenszegülés esetén 3 próbálkozás a megengedett.
Ha a lovas a feladatot nem tudja megoldani, ne menjen magától át a következőre, hanem várja meg, hogy a bíró így döntsön.
Remélem sikerült néhány westernlovasnak kedvet csinálni a trail versenyzéshez és hogy a már aktív versenyzők is hasznos információkhoz juthattak.