Dr. Filipsz István állatorvos

Bár a meteorológusok másként gondolják, én mégis csak úgy tapasztalom, hogy az utóbbi időben egyre szélsőségesebb az időjárás világszerte - így hazánkban is.

A nyár bővelkedik a nagyon meleg száraz időszakokban. A hőségriadók manapság már nem ritka események.

Az erős napsugárzásnak és a vele járó melegnek káros következményei lehetnek a lovak számára:

Ezek a kiszáradás, a hőguta vagy a napszúrás, valamint a napsugárzás hatására kialakuló különböző bőrgyulladások, és a túlszaporodott külső élősködők okozta ártalmak.

A verejtékezés okozta kiszáradás kialakulhat erős megterhelés hatására átlagos időjárási körülmények között is, de eddig ez szinte csak a távlovagláson résztvevő lovaknál jelentkezett.

Ma, a nagy melegben ez a bántalom akár egy kevésbé megerőltető tereplovaglás, vagy edzés után is jelentkezhet, illetve a szabadban tartott állatok esetében is, ha nincs árnyék és elegendő friss víz a számukra.

A kiszáradás (dehidratió) esetén gyakorlatilag folyadékvesztés okozta enyhébb-súlyosabb perifériás keringési zavarról, shock-ról van szó, amely enyhébb esetben étvágytalansággal, a munkaképesség romlásával, súlyosabb esetben súlyos keringési zavarral, vagy akár elhullással is járhat. A veszély a hőség vagy megerőltetés esetén a legnagyobb, mivel ekkor a ló egyetlen hőleadó funkciója különös megterhelésnek van kitéve. A verejtékezés ez egyetlen módja a lovaknál, hogy csökkentse testhőmérsékletét. Egy négy-öt órás túra során a ló verejtékkel történő folyadékvesztesége minden további nélkül elérheti akár a 30-40 literes mennyiséget is. A helyzet akkor válik kritikussá, ha ló a testtömeg 10 % -át kb. 50 l folyadékot veszít.

A megelőzés tekintetében az alapvető szabály az, hogy a víz itatással könnyen és gyorsan pótolható, de az elektrolitokkal más a helyzet. A ló legnagyobb víz és elektrolit raktára a vastagbél, ezért a különböző emésztési zavarokkal küzdő lovak extrém módon kitettek a kiszáradás veszélyének. A versenylovaknál a cél nem a verejtékezés során elvesztett elektrolitoknak és a víznek a megterhelés (pl. verseny) utáni pótolása, hanem annak kialakítása, hogy a ló elegendően nagy elektrolit és víz tartalékkal rendelkezzen, amit a verseny közben fel tud használni. Ezért nagy melegben nemcsak a víz, hanem az elektrolitok pótlására is törekedni kell. Ennek eszközei a nyalósók és a speciális elektrolitkiegészító készítmények. A legelőn tartott lovaknál a folyamatos , jó minőségű és elegendően hideg víz biztosítása a legfontosabb.

Ha kiszáradásra gyanakodunk, akkor ennek fennállását az un. bőrredő-próba segítségével állapíthatjuk meg: fogjunk össze két ujjal egy kis bőrt ló válla környékén úgy, hogy egy kis ránc képződjön. Engedjük el, és nézzük az órát: ha három másodpercnél hosszabb idő szükséges a bőr kisimulásához, ez arra utal, hogy túl kevés folyadék van a szövetekben, tehát a ló folyadékhiányos.

A hőguta esetén a szervezetben egy szabályozatlan „láz” alakul ki, bár ez a megfogalmazás szakmailag nem pontos. Az állatorvosok akut hőtolulásnak is neveznek a kórképet, mert ez jobban kifejezi a betegség lényegét: a szervezet nem képes hőt leadni. Ennek az oka általában a magas hőmérséklet és a magas páratartalom egyidejű fennállása. Ha ebben a környezetben a ló megerőltető munkát végez, akkor a verejtékezéssel nem képes az izommunka során keletkező felesleges hőtől megszabadulni. Mivel a környezet nedvességtartalma is magas, így nincs lehetőség a verejték megfelelő mennyiségének elpárolgására. Ekkor a ló ugyan verejtékezik, de a szervezet nem tud lehűlni. A hőguta mellett néhány óra alatt képes a ló a folyadékvesztesége miatt kiszáradni is.

A túlzsúfolt, rossz szellőzésű istállókban is megrekedhet a meleg és hőguta így is kialakulhat. Ha a ló órákon át a tűző napon lévő lószállítóban utazik vagy a napon áll, ugyancsak felléphet a hőguta: ezeken a helyeken a hőmérséklet akár az 50 Celsiusfok fölé is mehet.

Amint a tünetek megjelennek a hatékony beavatkozásra csak néhány óra áll rendelkezésre. Amíg a lónál csak enyhébb tünetek jelentkeznek (bágyadtság, mozgászavarok, felületes légzés, a szívfrekvencia emelkedése stb.), akkor a szakszerű kezelés után a ló tökéletesen gyógyul. Ha az idegrendszeri tünetek elhatalmasodtak (izgatottság, görcsök, esetleg tudatvesztés), akkor a ló túlélési esélyei már igen rosszak. Általánosságban, ha a ló testhőmérséklete tartósan 42 Celsius fok fölé emelkedik, akkor a ló menthetetlen és órákon belül elpusztul. Előfordulhat azonban az is, hogy a betegség lezajlása után csak hetekkel jelentkeznek idegrendszeri problémák, ezek az agykárosodás késői jelei és nagyon kedvezőtlen a kimenetelük.

A napszúrás, a fejet érő erős, közvetlen napsugárzás hatására alakul ki. Erre akkor van esély, ha például a ló hosszú időn keresztül a tűző napra van kikötve és nem tud árnyékba állni. Ekkor az agy gyakorlatilag „túlmelegszik”, a keringést és a hő-háztartást szabályzó agyi központok a kialakuló agyi ödéma hatására először csak funkciójukban károsodnak. Ha az ilyen ló nem kap idejében megfelelő kezelést, akkor az agy károsodása visszafordíthatatlan és a ló a hőgutához hasonló tünetekben elpusztul.

A bőrelváltozás elsősorban a gyengén pigmentált bőrű lovaknál és elsősorban a színes fajtáknál jelentkezik (pinto, paint horse, appaloosa). Ez az igen makacs és nehezen kezelhető betegség a nap UV sugárzása hatására alakul ki, de megfelelő lótakarók, védőkrémek alkalmazásával hatékonyan meg lehet előzni kialakulását.

Etetési és itatási szabályok, amelyekkel a tartós megterhelés alatt álló lovaknál a folyadék és az elektrolit veszteség következményeit csökkenteni lehet.

1. A munka megkezdéséig a ló előtt folyamatosan legyen ivóvíz azért, hogy a folyadékraktárak, pl. a vastagbelek fel legyen töltve a megterhelés előtt. Akár néhány órás vízmegvonás is a teljesítmény rovására mehet.

2. Ha tudjuk, hogy lovunkat megerőltető munkának fogjuk kitenni, akkor kerüljük a fehérjében gazdag takarmányok (pl. lucerna) etetését, mert ezek a szervezetben vizet kötnek meg, és így csökken a szervet „mobilizálható”, tehát verejtékezésre igénybe vehető víz mennyisége.

3. A munkát végző lovak előtt mindig legyen nyalósó, mert az elvesztett verejték nátriumban és kloridionban gazdag. Ez a pótlás és a tartalékok feltöltésének legegyszerűbb formája.

4. Lehetőség van a munka előtt az abrakkal kiegészítő elektrolit és konyhasó bevitelre is. Ez a nagyteljesítményű lovaknál bevett gyakorlat. Erre a célra hazánkban is nagyszámú készítmény áll rendelkezésre.

5. A munka előtti etetés időpontja fontos a víz és az elektrolitok szervezetbe épülése szempontjából. Ha a lovat a tervezett munka előtt 3-4 órával etetik, akkor a legoptimálisabb a takarmányban lévő víz és elektrolitok hasznosulása.

6. Az etetett széna mennyiségének enyhe növelése a ló tartalék-vízkészletét növeli lehet. A széna etetés egyébként is növeli a vízfelvételt valamint minden 1 kg széna 3 kg víz megkötésére képes a vastagbélben. A víz (és az elektrolitok is) innét, igény szerint, szinte azonnal fel is szívódik és hasznosul.

Természetesen ha a lovunk már dehidrálttá vált, akkor törekedni kell a mielőbbi folyadékbevitelre és ló hűtésére, hogy ne a további verejtékezéssel távozzon a hő a szervezetéből. Ezt az állatorvos hideg izotóniás infúziók adásával oldja meg. Ha nem is kell állatorvosi beavatkozás, a lovat az itatóvízbe feloldott elektrolit-pótló készítményeket kell itatni.

Alapvető fontosságú, hogy a nagyfokú kiszáradáson vagy a hőgután átesett lónál fokozott figyelemmel kell lenni a szövődményesen jelentkező emésztőszervi és pata betegségek korai felismerésére. A leggyakoribb szövődmény a savós patairha-gyulladás és a vastagbél-obstipáció.

Írta: Dr. Filiposz István áo.

A lovak vakcinázása

A lovak vakcinázása - akár tenyészállatokat, verseny-, vagy hobbilovakat tartunk - ma már a lótartás szerves része. Mindenki tisztában van azzal is, hogy a vakcinázás komoly költséget jelent, ezért jó tudni miért és mi ellen kell vakcináznunk, mert ennek az ismertnek a hiányában sokan hajlamosak mindezt "szükséges rossznak" tartani és elhanyagolni.

Mielőtt a különböző betegségek elleni vakcinázásokról beszélnénk - a jobb érthetőség kedvéért – célszerű tisztázni néhány alapfogalmat.

A vakcinázás tulajdonképpen olyan megelőző (= preventív) kezelés, melynek az a célja, hogy kialakítsuk lovaink szervezetének saját védettségét a legfontosabb fertőző lóbetegségek, megvédve őket a betegségek későbbi megjelenésétől.

A vakcinázásnak a számos általános alapszabálya van, amit az állatorvosnak be kell tartania. Ezek közül a legfontosabbak, melyekről a lótulajdonosnak is tudnia kell, a következők:

- csak egészséges lovakat szabad vakcinázni

- még a leghatékonyabb, legerősebb védettséget adó vakcinák sem adhatnak tökéletes (100%-os) védelmet, ezért mindig és mindenben törekedni kell a betegségek megelőzésére is. „Csak” a vakcinára ne hagyatkozzunk!

- ha vakcinázunk, akkor valamennyi együtt tartott (egy állományban lévő) lovat ugyanazon betegség ellen egyformán kell oltani

- vakcinázni csak jól érdemes, mert a nem szakszerűen vagy ötletszerűen végzett vakcinázás általában ablakon kidobott pénz!

Jól vakcinázni –véleményem szerint- azt jelenti, hogy úgy vakcinázzuk lovainkat, hogy ez az állatorvosi szakma szabályainak megfeleljen, tényleges védettséget adjon és a tulajdonos számára is a legoptimálisabb költséget jelentse.

A legfontosabb az, hogy a minden vakcinázás csak akkor hatékony, ha azt alapimmunizálás előzte meg. Az alapimmunizálás azt jelenti, hogy általában kettő (ritkán három) sorozatban adott oltással a ló immunrendszerét „ráhangoljuk” az adott betegségre és így egy tartósan magas ellenanyagszintet érünk el a vérben. Az alapimmunizálás két oltása általában 8 hetes időközzel követi egymást.

Annak megtervezését, hogy mikor és mivel oltsunk, igen sok tényező befolyásolja.(tartási körülmények, tenyész- vagy sport illetve hobbi lovakról van szó, tartási hely zártsága stb.) Ez a feladat komoly szakmai felkészültséget igényel, tehát a vakcinázási program elkészítését még akkor bízzuk lóhoz értő állatorvosra, ha nagyszerűen használható sémák állnak is rendelkezésre. A vakcinázási programokban foglalt oltások időpontjának betartása lényeges kérdés, mert a vakcinák csak akkor biztosítanak folyamatos és tartós védettséget, ha azokat a használati utasítás szerint, rendszeresen beadják. Ez nem azt jelenti, hogy percre pontosan be kell adni a vakcinát, de a kijelölt időponttól jelentősen ne térjünk el. Ezért célszerű, ha a tulajdonos is számon tartja a soron következő vakcinázásokat és állatorvosával folyamatosan egyeztetik és nyilvántartják az elvégzett oltásokat. Természetesen az oltásokat lóútlevélbe is be kell vezetni és az állatorvosnak ezt le kell igazolni, mert ez igazolja hivatalosan ( pl. versenyeken ) a vakcinázás megtörténtét.

Ha lényegesen (hónapokkal) eltérünk a programban előírt időponttól, akkor lyukakat hagyunk a védelmen. Ha a folyamatos védelmet nem biztosítjuk, akkor az is előfordulhat, hogy a gyengébb védettséget adó vakcinák esetében (ilyen például a herpes-vírus EHV-1,a köznyelvben: vírusos vetélés), indokolt lehet a lovak ismételt alapimmunizálása.

Annak eldöntését, hogy mi ellen vakcinázzunk, számos tényező befolyásolja. Ilyen például a lovak tartási körülményei (pl. istállózott -, vagy ménesi tartásról van-e szó, a korcsoportokat együtt tartják-e), a ló értéke, a hasznosítás iránya (pl. hogy tenyészállatokról, sportlovakról vagy hobbilovakról van-e szó), de ilyen lehet a tulajdonos „pénztárcája” is.

Azt is tudnunk kell, hogy nem minden fertőző lóbetegség előzhető meg vakcinázással. Számos olyan lóbetegség van, ami ellen létezik vakcina, de miután ez a betegség Magyarországon és Európában nem fordul elő, így nem is oltunk ellene.

A következőkben csak azokat a betegségeket tekintjük át, amelyekkel szemben hazánkban lovainkat célszerű és lehetséges vakcinázni.

A tetanusz elleni vakcinázás a lótartás elengedhetetlen része. Ez azért kiemelten fontos kérdés, mert ennek a betegségnek a megelőzése vakcinázással sokkal hatékonyabb és nagyságrendekkel olcsóbb, mint a kezelése. Fontos tudni, hogy a tetanusz olyan sérüléseken át is kialakulhat, amit nem lehet észrevenni. Ilyenek lehetnek a szájüreg sérülései, fedett (a pata mélyében lévő) patasérülések, vagy akár bélférgek okozta sérülés a bélfalon. Egy tetanuszos ló kezelése hetekig eltarthat, és nem minden esetben vezet gyógyuláshoz! Így ha valaki azt gondolja, hogy a tetanuszt elkerülheti azzal, ha sérülések esetén tetanusz-szérumot alkalmaz, az két fontos dolgot nem vett figyelembe. Egyrészt a már említett nem észrevehető sérüléseket, másrészt azt, hogy a szérumozás csak 2-3 hetes védettséget ad és drágább, mint az éves védettséget adó vakcinázás.

A lóinfluenza elleni védekezés kiemelkedően fontos. Ez a betegség igen ragályos, nagyon gyorsan terjed és nagy károkat okoz. Igaz, hogy – a tetanusszal ellentétben – ritkán jár elhullással, de a hatékony kezelése ijesztően magas költségekkel járhat. A betegség legnagyobb kártétele mindezek mellett az, hogy kezelés hiányában gyakran szövődményekkel gyógyul. Ilyenek lehetnek például izületgyulladások, tüdőelváltozások, amelyek később a ló használati értékét csökkentik. A jelenleg a Magyarországon érvényben lévő MLSZ versenyszabályzat szerint versenyen csak lóinfluenza ellen szakszerűen (alapimmunizálás után 6 havonta) oltott ló vehet részt. (Az már más kérdés, hogy miért csak az influenza elleni oltást követelik meg!)

A veszettség, mint lóbetegség csak néhány éve került hazánkban a figyelem középpontjába. A veszettségről tudni kell, hogy ellene csak vakcinával védekezhetünk hatékonyan, mert a már a betegség tüneteit mutató ló menthetetlen, a betegség mindig halálra vezet. Valamint, hogy a lóra a veszettség csak veszett állat harapása útján terjedhet, tehát a mentes területeken élő lovakat csak akkor kell oltani, ha azok pl. versenyre járnak. A veszettség elleni vakcinázás olcsó és legalább egy éven át igen jó védettséget ad. Ráadásul elkerülhető vele mindaz a kellemetlenség, ami a betegség megállapítása után a tulajdonosra vár. (karantén, a lóállomány kötelező leoltása veszettség ellen, a veszett lóval érintkezett valamennyi ember sorozatoltása stb.)

A herpesz-vírus (EHV-1, EHV-4) elleni vakcinázás jelenti a tulajdonos számára a legnagyobb költséget és az állatorvos számára a legtöbb fejtörést. Ez az a kórokozó, ami elleni védekezés nem állhat csak vakcinázásból, hanem be kell tartanunk néhány fontos járványvédelmi szabályt is. Ebben a tekintetben a legjobb tanácsot az állományt kezelő, így a helyi viszonyokat jól ismerő állatorvos adhatja. A betegség kórokozójáról tudni kell, hogy szinte minden állományban jelen van, ha nem is okoz feltétlenül minden évben tüneteket. A betegség nem feltétlenül jár mindig vetéléssel, mert előfordul, hogy „csak” légzőszervi tüneteket, gerincvelő-gyulladást okoz, vagy egyszerűen „csak” gyenge csikó születik. Tehát ha nem is fordul elő vetélés, az még nem jelent mentességet a kórokozótól. Sokak számára nem ismert, hogy ez ellen a betegség ellen hatékonyan csak évente minimum kétszeri vakcinázással tudunk védekezni, tenyészállatokat pedig célszerű évente háromszor oltani, de az Egyesült Államokban a nagy értékű lovakat akár évente négyszer is beoltják.

A virus arteritis (EVA) és az ellene való védekezés –a veszettséghez hasonlóan- szintén az utóbbi néhány évben kerül a figyelem középpontjába. Ezzel a betegséggel legelőszőr azok a lótartók kerültek kapcsolatba és okozott nekik sok kellemetlenséget, aki tenyészállatokat exportáltak az EU-ba. A betegség igen ijesztő tüneteket okozhat (pl. tüdőödémát, vérzéseket, súlyos hasmenést, …stb.) és a kancáknál vetéléssel is járhat. Ezeket a klinikai tüneteket hazánkban még nem észlelték, de a vérvizsgálatok szerint a kórokozó hazánkban is jelen van, elsősorban a vírusokat hordozó és terjesztő ménekben. Ez a betegség, illetve a betegséget okozó vírus ellen védekezés azért vált nálunk is fontos kérdéssé, mert 2003. februárjában megjelent egy jogszabály, amely meghatározza az ez ellen a betegség elleni védekezés szabályait és lehetőséget ad a vakcinázásra is A betegség ellen elsősorban a tenyészméneket és a nagy értékű tenyészkancákat célszerű oltani.

Néhány állatorvosi jó tanács a télre való felkészülésre

A tél a lótartók és a lótenyésztők számára a nyugalom időszaka. Vége van a fedeztetési időszaknak, a csikók általában már le vannak választva, a lovak beteleltek. Ezzel együtt is számos olyan – nem csak szigorúan állatorvosi - dolog van, amire érdemes felhívni minden lótartó figyelmét.

Takarmányozás

A téli időszakban a lovak takarmányozását hozzá kell igazítani a tartási körülményekhez, az esetleges vemhesség időszakához és az időjáráshoz. A takarmány összeállítását meghatározza, hogy a lovakat milyen körülmények között tartjuk. A szabadban ridegen vagy félridegen tartott lovak esetében a hőmérséklet a legfontosabb tényező, míg az istállózott lovak esetében a takarmány összeállítását elsősorban a munka mennyisége, esetleg a ló pihenőre állítása befolyásolja.

A téli takarmányozás lényege az, hogy egyrészt - a takarmányok beltartalmának romlása miatt - kiemelt figyelmet kell szentelni a vitamin és ásványianyag ellátásra, másrészt a hideg elviseléséhez az abraktakarmányokkal plussz energáit kell biztosítani a hőtermelésre. Ez történhet az abrakadag emelésével vagy az összetétel megváltoztatásával. Ezért télen az érdeklődés középpontjába kerül a kukorica. Erről a takarmányról tudni kell, hogy csak 7-10 napos hozzászoktatás után (mint ahogy minden más takarmányváltozás esetében is) lehet a lóval etetni és napi adagja semmiképpen sem lehet több a napi abrakmennyiség 30%-ánál. A kukorica igen nagy energiatartalmú abrak, viszont még egy felnőtt, ép fogazatú ló is csak igen rossz hatásfokkal tudja megemészteni. Ezért célszerű a szemet zúzni, vagy roppantani. Kukoricadarát azonban semmi esetre sem adjunk a lónak! A daraként adott kukorica veszélye elsősorban az, hogy magas fehérjetartama igen gyorsan bomlásnak indulhat már a gyomorban is. Ez kólika lehet a következménye.

A ló un. komfortzónája egészen más, mint az emberé. A ló jól tolerálja a hideget, sokkal jobban, mint a meleget. Ez azt is jelenti, hogy ameddig a hőmérséklet nem süllyed tartósan fagypont alá, addig a takarmányfejadagok összeállításánál nem kell a „hideget” figyelembe venni, tehát addig kukoricát is felesleges etetni.

Ha egy korábban intenzív munkában lévő lovat a télre leállítanak, akkor ezt a takarmány összeállításánál is vegyük figyelembe. Egy nyugalomban lévő ló nem igényli a nagy energiatartalmú tápokat vagy kiegészítőket. Az ilyen lovakat másképpen kell „jól” takarmányozni.

A téli időszakban igen gyakori a lovaknál a bélsárpangás, az úgynevezett„ besülés”. Ennek okai között szerepelhet a mozgás hiánya, a rendszertelen és kevés itatás és a bélmozgások lelassulása. A korpa etetése igen jó hatású a bélsárpangás megelőzésében, mert lazán tartja a székletet és serkenti a bélmozgást. Naponta 0,5-1,5 kg-ot etethetünk belőle úgy, hogy alkalmazása esetén mindig nedvesítsük meg az abrakot.

Gyakran merül fel télen az a kérdés, hogy „kell-e, répát etetnünk a lovakkal”.

A répa (takarmány répa, sárga répa), ha az nem földes és nem fagyott, akkor etethető a lóval. Igen jó emésztés élettani hatása van, de csak maximálisan 10 kg/nap mennyiségben etethető. A répa etetése kora tavasszal igen hasznos, mert vitamintartalma és egyéb értékes összetevői természetes úton javítják a kancák termékenyülését. Szárított répaszelet esetén a napi adag 3-4 kg lehet, de ennek etetésekor gondolni kell arra, hogy ez a takarmány igen sok vizet vesz fel, ezét feltétlen gondoskodni kell a ló bőséges itatásáról.

A ló számára télen 10-16 C-os és természetesen kifogástalan minőségű (tiszta, idegen szagoktól mentes) ivóvizet kell biztosítani. Ha a víz ennél hidegebb, az gyakran bélhurutot vagy kancáknál akár vetélést is előidézhet.

A szabadban ridegen vagy félridegen tartott lovak esetében a téli vízellátás problémáját megoldhatja, ha fagymentes önitatókat szerelünk fel. Ezeknek a működését, tisztaságát azonban rendszeresen ellenőrizni kell. A saját tapasztalatomból mondhatom, hogy ezek a berendezések- a gyártói ajánlások ellenére - rendszeres karbantartást igényelnek.

Tartástechnológia

A téli időszak egyik legnagyobb problémája, hogy a lovakat általában nem tudjuk megfelelően lovagolni, jártatni. Ezért a lovak többsége a tél nagy részét az istállóban tölti, aminek számos kellemetlen következménye lehet.

Azokról a patkolt lovakról, amelyeket télen alig használunk, ha csak lehet vetessük le a patkókat. Ez azért fontos, mert a patkolt lábú, de keveset mozgó ló patájának un. patamechanizmusa nem működik kielégítően, ezért a pata tápanyagellátása zavart szenved és ennek akár komoly patakárosodás is lehet a következménye Ha azonban mégis szeretnénk használni a lovakat, akkor a patkolókovács tanácsát kell kérni, mert léteznek már olyan speciális patkók és patkó alátétek, amelyek használata kimondottan télen ajánlott.

Ha a lovakat fedetlen karámokban jártatjuk, akkor nézzük át a karám talaját és a lyukakat, mélyedéseket töltsük fel, szüntessük meg. Ez azért fontos, mert ha az itt összegyűlő víz megfagy a lovak elcsúszhatnak rajta. Ennek a következménye lehet egy egyszerű zúzódás, de akár törés vagy vetélés is.

Nemcsak a karámokat kell úgymond csúszás mentesíteni, hanem a páralecsapódásos részeket is. Miután az istálló mindig melegebb, mint a környezet, ezért az általában gyenge szigetelésű, vagy egyáltalán nem szigetelt ajtókra állandóan pára csapódik ki. Fagypont alatt a lecsapódott pára ráfagy az ajtóra és az ajtóról lecsorogva a bejárat környékére. A legtöbb elcsúszásos baleset éppen ezért ki-beengedésnél az ajtóban történik.

A téli istállózott tartás másik igen nagy problémája, hogy a nem megfelelően szellőztetett istállókban igen magas a páratartalom és a levegő ammóniatartalma. Ez erősen terheli a lovak légzőszerveit és akár azok megbetegedéséhez is vezethet. Tudomásul kell venni, hogy az istállóban a lónak kell jól éreznie magát, nem pedig az ott tartózkodó embernek. A lónak nincs szüksége szobahőmérsékletre, ő –8 C-ig ugyan olyan jól érzi magát, mint felette. Ezért - rosszul értelmezett „jó akarás”-ból - nem csak felesleges, hanem kifejezetten káros az istállót hermetikusan lezárni azért hogy bent számunkra, emberek számára kellemes meleget tartsunk.

Állategészségügy

Sokan elfelejtkeznek arról, hogy nem csak a lovak, hanem a rágcsálók is betelelnek. Azon kívül, hogy az egerek és a patkányok által összejárt, összerágott takarmányt a ló már nem szívesen, vagy egyáltalán nem eszi meg, ezek a rágcsálók nyugtalanítják a lovakat és bizonyos betegségeket is terjeszthetnek. Ezért fontos a rendszeres irtásuk.

Ha a lovak állásban, vagy mély, trágyával átitatott talajon állnak, akkor kiemelt figyelmet kell fordítani a rendszeres pataápolásra. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a gyakran trágyában álló (állás esetén hátulsó) végtagokon jelentkezni fog a nyírrothadás.

Ne felejtsük el, hogy az állategészségügyi preventív programok (vakcinázások, féreghajtás) tekintetében a tél nem holtszezon. Ilyenkor kerülnek sorra vemhes kancák ismétlő vakcinázásai (pl. tetanusz ellen), a herpeszvírus elleni vakcinázások és a vemhességi féreghajtások is. Ekkor következik a választott csikók alapimmunizálásának második oltása is.

Különösen csikóknál gyakori a téli istállózott tartás során a bőrgombásodás. Ha ennek felmerül a gyanúja, azonnal forduljunk állatorvoshoz, mert a gombás betegségek általában valamilyen egyéb gyengítő tényezővel együtt jelentkeznek. Ez lehet akár egy hiánybetegség ( pl. vitaminhiány), de súlyosabb okok is lehetnek aháttérben.

Dr. Filipsz István

Lovas-magánállatorvos

30/915 86 97

Hőguta