Egyszerűsített mobilra optimalizált változat

Állategészségügyi tudnivalók:
A kancák termékenyítésének három alapvető módja létezik. A két legismertebb a természetes fedeztetés és a mesterséges termékenyítés - a köztudatban gyakran hallható "mesterséges megtermékenyítés" kifejezés helytelen! - egy kevésbé ismert és igen nagy technikai és szakmai felkészültséget igénylő módszer pedig az embrió-átültetés. 
A mesterséges termékenyítés - sok előnyös tulajdonsága miatt - igen gyorsan terjed, bár vannak olyan fajták, mint pl. az angol telivér, ahol a fajta tenyésztői egyesülete nem engedélyezi a használatát.  
A természetes fedeztetés történhet az ember közvetlen közreműködése nélkül is,  például a háremszerű fedeztetéssel. Ilyenkor a mént hosszabb időn át a hozzá beosztott kancákkal együtt tartják. Ez a módszer nem igazán modern megoldás, mert egyrészt - különösen a ménre - veszélyes lehet, másrészt, ezzel a módszerrel nem mindig határozható meg az utolsó fedeztetés dátuma és így a várható ellés dátuma sem. Mondhatnánk, hogy a természetben a vadon élő lovaknál ez a módszer "bevált", de ott az állatok ezt születésük óta „tanulják” és a sérülések, ellési koplikációk következményei "csak" a lovak számára jelentenek gondot. A módszer másik változatában a sárló kancát és a mént a sárlás bizonyos napjain egy karámban összeengedik. Az előzőhöz hasonlóan, ez veszélyes mind két állatra nézve.
Manapság a legáltalánosabban alkalmazott természetes módszer a kézből történő fedeztetés. Ennek legelterjedtebb formájában a fedeztetéshez a kancát megfelelően rögzítjük (úgy, hogy a kanca ne tehessen kár sem a ménben, sem a segédkezőkben) a mént pedig a rajta lévő fedeztető kantár (kötőfék) segítségével irányítva, hátulról (vagy oldalról) a kancára vezetjük. A quarter horse fajtában a fedeztetést pl. gyakran kötőfékkel végzik úgy, hogy a mént „srégan” elölről vezetik a kancához, majd a kancát a mén alá fordítják. Ezek a módszerek megfelelő gyakorlat után rutinszerűen alkalmazhatók, nem elfeledkezve a balesetvédelmi szabályok betartásáról.


Milyen balesetvédelmi szabályokat kell betartani a fedeztetés előtt?
1.         Alapszabály, hogy hátulsó lábára vasalt kancát ne fedeztessünk, mert ekkor igen nagy veszélynek tesszük ki a mént és a segédkezőket is.
2.         A fedeztetés előtt a kancát a ménnel, vagy egy próbaménnel le kell próbáltatni és csak a sárlás tüneteit kifejezetten mutató kancát szabad a megszokott módon fedeztetni. Ha a kanca nem mutatja a tipikus jegyeket, érdemes állatorvossal megvizsgáltatni, hogy tisztában legyünk azzal, hogy fedeztethető-e. Téves az a hiedelem, hogy ha a kanca elrúgja a mént, akkor nem is sárlik. A praxisomban magam is találkoztam olyan  sárlási tüneteket kifejezetten mutató kancával, amelyben az ott azonnal elvégzett ultrahangos vizsgálat gyönyörű élő magzatot mutatott.
3.         A próbáltatást lehetőleg a próbafalnál végezzük, mert a még jól sárló kanca is kirúghat.
4.         A kanca hátulsó lábaira helyezzünk fel fedeztető papucsokat, hogy egy esetleges kirúgás következményeit csökkentsük. A kanca egyik első lábának felemelésével megakadályozhatjuk, hogy a mén elől kitérni akaró kanca elmozduljon, vagy esetleg kirúgjon. A rúgásveszély csökkenthetjük azzal is, hogy a kanca fejét felemeljük. Időnként elkerülhetetlen a „pipa” vagy a "rughám"  alkalmazása is. A fedeztetés alkalmával a megfelelően előkészített kancát általában érdemes fejjel a fedeztető palánk felé állítani, vagy elölről megtámasztani, hogy ne tudjon előre kilépni a mén alól.
5.         A fedeztetéshez felvezetett ménre célszerű un. fedeztető kantárt, vagy fedeztető kötőféket rendszeresíteni, melynek szárai különállóak (a kötőféknél, természetesen csak egy szárat használunk) és hosszúak, ami lehetővé teszi azt, hogy a gorombább méneket két oldalról egy-egy ember vezethesse fel. Ha a fedeztetéshez mindig ugyanazt a felszerelést használjuk, akkor a mén ezt megtanulja és így egyrészt könnyebb lehet a fedezésre való felkészülése, másrészt így megtanítható arra, hogy ha nem a fedeztető kantár van rajta, nem kell „méneskednie”.
6.         Fontos, hogy a fedeztetésre használt helyszín talaja legyen egyenletes és csúszásmentes és semmiképpen sem mély.

            A szabályosan és biztonságosan végrehajtott fedezetés általában 3-4 hozzáértő és tapasztalt embert igényel. A méntartónak tisztában kell azzal lennie, hogy a fedeztetés alkalmával neki kell biztosítania a fedeztetés tárgyi és személyi feltételeit, mert az esetlegesen előforduló balesetekért ő tartozik felelőséggel.
SZIGORÚAN TARSUK BE TEHÁT, AZ ERRE VONATKOZÓ SZABÁLYOKAT!!!!
Melyek azok az állategészségügyi szabályok, amiket a fedeztetés során be kell tartani?

A fedeztetési szezon során egy mén több kancával kerül közvetlen kapcsolatba. Ezért a kancatartó jogos igénye, hogy a mén egészséges legyen. Ez azt jelenti, hogy mentesnek kell lennie minden olyan fertőző betegségtől, ami a közvetlen érintkezés, vagy a fedeztetés során terjedhet.
Ezt szolgálják azok az állategészségügyi előírások, melyeket  a méntartónak be kell ( kellene!) tartania. Ilyenek pl. a kötelező vérvizsgálat, a kötelező vakcinázások minden fontosabb betegség ellen, a féreghajtás, …stb. A kancatartó felelőssége az, hogy beteg állatot ne vigyen fedeztetni, mert az ilyen kanca megfertőzi a mént és a ménen keresztül számos más kancát is megbetegíthet. Különösen vonatkozik ez a légzőszervi betegségekre, valamint a nemi úton is terjedő betegségekre (pl. vírusos vetélés, méh és hüvelygyulladások kórokozói, … stb.)
            Mivel még a teljesen egészségesnek tűnő lovak is hordozhatnak bizonyos kórokozókat, így elengedhetetlen, hogy a fedeztetés előtt (méneknél utána is) a lovakat fertőtlenítsük.
            A fedeztetés előtt a kanca farkát 25-30 cm hosszan be kell fáslizni, hogy a mén hímvesszőjén a farkszőrök ne okozzanak sérülést. Ezután a kanca pératájékát langyos vízzel le kell mosni, majd híg, 1-2%-os Betadine oldattal fertőtleníteni és vattával szárazra törölni.
            Ajánlatos a mének hímvesszőjét és annak környékét minden egyes fedeztetés előtt és után is (fertőtlenítő szerrel) lemosni. Előtte főleg azért szükséges, hogy a mén hímvesszőjét az esetleges szennyeződésektől megtisztítsuk. Utána azért, hogy csökkentsük annak az esélyét, hogy a kanca megfertőzze a mént.
            A fedezés során a kanca farkát célszerű valamelyik oldalra elhúzni, hogy a mén útját ezzel is szabaddá tegyük.
            A mének hímvesszőjét közvetlenül a fedezés után - egy előre oda készített! - 1-2%-os langyos Betadine oldattal azonnal le kell fertőtleníteni, még mielőtt a mén visszahúzhatná azt. Természetesen a méneknek ehhez a beavatkozáshoz hozzá kell szokniuk, ezért az első alkalmakkor ne legyünk türelmetlenek


Mi a teendő a fedeztetés után?    

            A fedeztetés után általában azt javasolják, hogy a kancát jártassuk, hogy a spermát a kanca ne tudja „kierölködni”. Ugyanebből a célból másutt a fedeztetés után elengedhetetlennek tartják, hogy a kanca pératájékát hideg vízzel leöntsék. A valóság azonban az, hogy a sikeres fedezés során a mén a spermát közvetlenül a méhbe juttatja. Annak a spermának, amely nem a méhbe, hanem a hüvelybe került - és így a kanca ki tudná azt „erölködni” - amúgy sincs jelentősége a termékenyülésben. 

Milyen gyakran lehet egy ménnel fedeztetni?

            A szakirodalom és a gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy egy jó kondícióban lévő tenyészmén akkor tud jó vemhesülést biztosítani, ha egy héten -  arányosan elosztva - maximum 10 alkalommal fedez. Ha a mén ennél többet fedez, akkor a sperma minősége és ezzel együtt a vemhesítés is gyengébb lesz.

Dr. Filipsz István

Lógyógyász specialista állatorvos
30/ 9158 697